Az udvari csatornák eldugulása egy jellemző dugulás a családi házaknál. Ennek általános oka a negatív lejtéssel hosszú szakaszok kiépítése sok törésponttal és kevés tisztítónyílással, hibás átmérőválasztással. A túlságosan nagy átmérő is sok gondot okoz, mert a víz nem mossa át teljes szelvényben a csatornát, a kisebb átmérő pedig a darabos szennyeződéseket nem bírja tökéletesen elvezetni. További gondot okoz az ételek és háztartási zsiradékok, hulladékok, rongyok, továbbá továbbá a haj, a ruhák és egyéb anyagok, mint például a szappan és a mosószerek együttes jelenléte és keveréke, amelyek csatornába történő engedése dugulásokhoz vezet. A csatornákban lerakódott zsír és a vízkő elegye a hosszú szakaszokban még komolyabb dugulásokat is okoznak. A gyorsan folyó szennyvíz magával sodorja a vezetékek falára lerakódott szennyeket, amely egy normális tisztulási folyamat. Amikor nincs megfelelő lejtésük a csatornáknak vagy szinte vízszintesek, ott a vezetékek alján csak pang a zsír, keveredve a fürdőszobai szappanos, hajas szennyvízzel és szépen lassan ebből lerakódás képződik, ami később a dugulásokhoz vezet. Amikor egy lefolyó falán a zsír egyre inkább letapad, akkor a csatorna belső átmérője lecsökken, így egyre kevesebb mennyiségű szennyvizet tud csak elnyelni. A csatorna falára lerakódott elzsírosodott szennyeződés folyamatosan csak vastagszik, így az egyre nagyobb lesz és keményebb. A vízszintes szakaszokon gyakori probléma még, hogy a csatorna falán vízkő is képződhet, és ez keveredve a zsírral egyre szűkíti a csatorna keresztmetszetét. Ezekben a lerakódásban könnyebben megtapadhat az újabb szennyeződés is. Ezeket az elzáródásokat kizárólag rendszeres időközönként elvégzett gépi nagy átmérőjű tisztítás szüntetheti csak meg.
Abban az esetben, amikor nem megfelelő lejtése van a szennyvíz vagy esővíz lefolyóknak vagy szinte teljesen vízszintesek, főleg ahol negatív lejtése van a csővezetéknek, ott a vezetékek alján csak pang a szennyvíz, és szépen lassan lerakódás képződik, ami majd később a dugulások okozója lesz. Ha egy lefolyó falán a szennyeződés egyre inkább lerakódik, akkor a cső belső átmérője az idő során egyre csökken, és egyre kevesebb víz mennyiséget tud elnyelni. A lefolyók falára az idővel még vastagabb és keményebb szennyeződés rakódik le, amely évről évre egyre nagyobb lesz. A vízszintes szakaszokon további gyakori probléma, hogy a vezeték falán vízkő képződik, és ez megvastagodva tovább szűkíti a csővezeték keresztmetszetét. Ebben a lerakódásban így még könnyebben megtapad a szennyeződés és a zsír is. Ezeket az elzáródásokat és szűkületeket kizárólag rendszeres időközönként elvégzett gépi tisztítás szüntetheti csak meg.
Létező komoly probléma, hogy a régebbi eternit, beton és vascsövek már tönkrementek, és a növények gyökérzete a repedéseknél utat talál magának a cső belsejébe. A műanyag csatornáknál is előfordulhat ez a jelenség, amennyiben azok eltörtek, vagy a tokozásuk szétment, vagy hibásan szerelték azt össze. A fák gyökérzetének kitűnő táp a csőből szivárgó szennyvíz, ezért cső köré nő, belehatol annak belsejébe, sőt meg is tudja roppantani a csatornát a gyökérzet. A csatornát a gyökértől csak speciális gyökérvágó fejjel ellátott géppel lehet megtisztítani.